A terapeuta is csak ember…
Bizonyára sokan megbotránkoznak azon a témán, amit most feszegetni fogok ebben a cikkben és borítékolható, hogy nem fog mindenkinek tetszeni. Mikor először előhozakodtam otthon erről a dologról azt tanácsolták nekem: jó-jó, de előbb nyugodj le egy kicsit…
Most már teljesen nyugodt vagyok hiszen jó sok nap eltelt már azóta az ominózus nap óta, de mivel a probléma visszatérő, a sokadik hasonló alkalom után kibuggyant belőlem ennek a bejegyzésnek a csírája. Azóta is újra és újra aktuálisnak érzem a témát, mert szinte napi szintű a gyakorisága. Ez nem volt így mindig!
Valahogy a másik ember semmibevétele az utóbbi időben harapódzott el ennyire.
Miről is van szó valójában?
Számos alkalommal fordult elő már, hogy az előre egyeztetett időpontban nem jelenik meg a páciens. Ennek többféle változata fordul elő, most az okok nem érdekesek:
- Valami közbe jön és a páciens már napokkal előre jelzi, hogy nem tud eljönni a megbeszélt időpontban (ekkor talán még felhasználható az időpontja)
- Valami közbe jön és a kezelés előtti napon szól (ekkor szinte már lehetetlen az időpont átadása más személynek)
- Valami közbe jön a kezelés napján szól (ekkor már biztos nincs esély az időpont átadására másnak, de legalább tudok az időmmel gazdálkodni)
- Nem szól és nem is jön el (ebben az esetben nem adható át az időpont másnak és a kezelésre szánt idő is pocsékba megy, hiszen nem lehet másra felhasználni)
Félre értés ne essék tisztában vagyok azzal, hogy az élet hozhat olyan váratlan fordulatokat, amelyek ilyen helyzeteket eredményeznek. Az is inkább értékelendő sőt megköszönhető, ha valaki figyelmességből nem jön inkább konzultációra vagy kezelésre, mert nem szeretne engem és rajtam keresztül másokat is megfertőzni. Olyan is van aki rosszul érzi magát vagy beteg lesz és nem tudja vállalni az utazást illetve a kezelést. Ilyen előfordulhat. Nem ezzel van baj!
Engem főként a 4. pontban körülírt szituáció zavar igazán, amiből sajnos sokkal több van mint gondolnád.
Vajon miért nem tiszteljük egymást eléggé?
A bejelentkezés teljesen önkéntes alapú, senki nincs rákényszerítve. Akkor mégis miért jelentkezik az, aki nem akar eljönni? Hát ez bizony örök talány marad azt hiszem.
- Általában tele van a naptáram, hála istennek. Ebből fakadóan gyakran csak 1-2 hét múlva tudok időpontot adni valakinek, pedig ez a valaki lehet, hogy testi vagy lelki fájdalmai miatt mielőbbi kezelésre szorulna. Sokan a munkahelyükön szerzett sérelmektől, az állandó feszültségtől szeretnének megszabadulni és feltöltődve a legjobb teljesítményt kihozni magukból újra és újra. Mások gyógyulási esélyeit rontja az, aki nem szól időben, pedig már jó előre tudja nem fog eljönni a megbeszélt találkozóra.
- Ráadásul ha tisztában vagyok az időpont felszabadulásával eleve én is úgy készülök. Sok hasznos dolgokkal tudnám eltölteni a felszabadult néhány órát pl. reggel tovább alszom, tanulok, saját ügyeimet intézem, kezelési terveket készítek, tornázom stb. Például a fodrásznak, a körmösnek a masszőrnek is szólsz, ha valami közbejött és nem tudsz menni a megbeszélt időben. Több, ezekben a szakmákban dolgozó embertől hallottam hasonló tapasztalatokat egyébként.
- Sokan azt is figyelmen kívül hagyják, akármilyen fura is kimondani, más vállalkozóhoz hasonlóan én ebből élek, nekem ez a munkám. Nincs fix jövedelmem, a bevételem a fizető páciensek számától függ. Tehát nem csak az időm megy pocsékba, hanem bevételem sem lesz annyi, mint amivel előre kalkuláltam. És mint ahogy egyszeri főnököm mondaná: a Tescóban sem lehet fizetni a “bocs elfelejtettem” -mel.
Néhány kolléga próbálja az ilyen eseteket valamilyen módon megelőzni pl. előre fizetéssel vagy utólagos szankcionálással. Egyelőre nem szeretnék ezzel a lehetőséggel élni, bár a jelenlegi tendencia elég aggasztó, ezért is tartottam fontosnak ezt megosztani veletek.
Szerencsére azért az emberek zöme felelősségteljes és átérzi ennek a súlyát, viszont sajnos egyre többen vannak, akik fittyet hánynak másokra. Nagyon valószínű, hogy ők már nem is olvassák el idáig ezt a bejegyzést, de hátha! A remény hal meg utoljára.
Mindenkinek jól esik a figyelmesség a kedvesség a tisztelet. Éppen ezért arra buzdítok mindenkit, hogy legyünk még jobban tekintettel egymásra és ne tegyünk olyat senki mással, amit magunknak sem kívánnánk!
Köszönöm, hogy kiírhattam magamból, köszönöm, hogy végig olvastad.
Tegyük szebbé egymás életét egy pici odafigyeléssel!
